Társasházak az irodalomban – random művészeti szemle

Bár tény, hogy a filmekhez és sorozatokhoz képest a világirodalom valamivel mostohábban bánik a végtelen számú történetet rejtő lakóközösségekkel, azért nem panaszkodhatunk, hiszen itt-ott felbukkan a hétköznapi életterek közel sem átlagos szűrőn át bemutatott néhány szelete.tarsashazi_irodalom.JPG

Lássunk egy eddig sohasem publikált, rendhagyó válogatást a témában!

tesz_vesz_varos_konyv.jpgRichard Scarry: Tesz-Vesz város

Bár a jó eséllyel minden fiatal felnőtt által jól ismert könyv középpontjában alapvetően nem lakóközösségek állnak, nehéz elsiklani bizonyos, örökre a retinánkba égett képek felett. Szerencsére ezt a tudást a társasházakról még az abc ismerete nélkül is meg lehet szerezni. Jelszó: sohasem lehet elég korán elkezdeni! Az már csak hab a tortán, hogy a sorozat szerzőjét Félelmetes Richárdnak hívják…

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Habár a kettes számú mű valószínűleg kevésbé ismert brit párjánál, Békés Pál meséje helyszíne okán kihagyhatatlan eleme a válogatásnak. A cselekmény ugyanis egy lakótelepen játszódik. Konkrétan a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelep elsőre meglehetősen lehangoló, fantáziátlan betondzsungelében.

Főhősünket, Fitzhuber Dongót ide szólítja a kötelesség. És hogy milyen a lakótelepi élet? Arról elődje, „a szépreményű Budweiser Ünög” így tájékoztatja:

Szerencsétlen Utódom, Bárki Légy! Egyetlen tanácsot adhatok neked: le ne telepedj, de meg se állj. Szedd az irhádat, és menekülj! Itt nincs mese. Se varázslat. Se csoda. Se semmi. Arra az elhatározásra jutottam, hogy kereket oldok, és letelepszem valahol, egy mezővédő erdősávban. Ne késlekedj. Ha maradsz, megesz a penész, elemészt az unalom. Menekülj, amíg nem késő.

ketbalkezes_varazslo_konyv.jpg

Persze a szerző nem akarja mindenáron elvenni a kedvet a paneltől. Sőt! Az ifjú varázsló egy bizonyos Éliás Tóbiás (Igen, hát ez a neve. Csak a szülőket lehet ezért okolni!) oldalán ugyanis bejár egy teljes lakóházat, a maga rémes és rémséges, no meg persze vonzó karaktereivel együtt.

A mű a Szomszédok előképe, junior változatban. A Rudolf Péter főszereplésével készült mesejáték verzió kihagyhatatlan örökzöld!

Lakóközösségek a TV-képernyőn
Érdekel a téma? Kattints ide a TV-s szemlénk elolvasásához! --->

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Ezúttal sem emelkedünk (vagy szállunk alá, ízlés dolga) „szomszédoki” magasságokba, Sztálin nagy kedvencének klasszikusát azonban a lakóbizottság jelensége miatt - meg mert zseniális könyv - vétek lenne kihagyni a sorból.

a_mester_es_margarita_konyv.jpg

Nyikanor Ivanovics Boszoj, a Szadovaja utca 302/B. számú ház lakóbizottságának elnöke nem egy olyan figura, akit érdemes lenne pusztán azért félretolni, mert rövid, ám annál feszültebb megjelenése a világirodalom történetében nem kapcsolódik elég szorosan az általa képviselt közösség részletes leírásához.

Berlioz halálának híre szinte természetfölötti gyorsasággal terjedt el az egész házban, és csütörtökön reggel hét órától kezdve Boszojnál telefonon és személyesen egymás után jelentkeztek az igénylők, akik valamilyen indoklással maguknak követelték Berlioz három szobáját. Két óra leforgása alatt Nyikanor Ivanovics harminckét darab ilyen igénylést vett át.

Volt bennük minden: kérés, fenyegetés, rágalmazás, följelentés, fogadkozás, hogy az illető a maga költségén tataroztatja a lakást, hivatkozás az illetők jelenlegi lakásának elviselhetetlen túlzsúfoltságára, meg arra, hogy haramiákkal nem lehet egy lakásban lakni. Többek közt az egyik kérvényben lenyűgöző művészi erejű leírás volt olvasható bizonyos húsosderelye-lopásról, mikor is a tolvaj egyenesen a kabátja zsebébe rakta a derelyét; ez a 31-es számú lakásban történt. Ketten öngyilkossággal fenyegetőztek, egy nőszemély pedig a titkos terhességét vallotta be.

(Szőllősy Klára fordítása)

Spiró György: Csirkefej

Ez az ízig-vérig magyar, a 80-as évek állapotát tükröző tragikomédia egy külvárosi lakóház udvarára repít minket. A tér és a szereplők ismerősek lehetnek, még akkor is, ha a szerző a darab megírásához az anyagot meglehetősen speciális módon, állami gondozott gyerekekkel beszélgetve gyűjtötte, közel három éven át. Az eredmény nem éppen szívet melengető. A darab mégis fontos momentuma a magyar drámairodalomnak. És persze néha csirkevér áztatta életünknek.

csirkefej_konyv.jpg

Színhely: külvárosi belső udvar. Szemben balra hosszú kocsibehajtó, annak mélyén ajtó. A kocsibehajtótól jobbra Vénasszony lakásajtaja. Jobbra garázs, elöl Apa lakásajtaja. Balra Nő lakásajtaja, balra elöl Tanár lakásajtaja. A közepén poroló.

Első jelenet

Délután. A porolón akasztott macska lóg. A kocsibehajtó mélyéről jön Vénasszony, kezében szatyor, vér csöpög belőle.

VÉNASSZONY Cicamica, cicamica, macskuszka, kssz, kssz! Gyere szépen, kssz, kssz! Lakásajtaja előtt leteszi a földre a szatyrot, táskájából kulcsot keres. Macskuszka, macskuszka, merre tekeregtél? Kinyitja az ajtót, visszafordul. Gyere szépen, meghoztam a macskakaját! Beviszi a szatyrot, kis szünet, kijön. Felolvadt a csirkefej – nem volt rendesen mélyhűtve – de még nem rohadt, macskuszka, megszagoltam, és nem zöld még – most legalább tíz napig nem kell a gazdinak elmenni – Kis csönd. Ha tudnád, mekkora sor állt – majdnem nem is jutott – de éppen jutott még – imádkoztam végig, hogy jusson még – nagyon vitték, ilyen nagy zsákokban volt a csirkefej – húsz kilót is vittek – aszittem, nem fog jutni – de jutott. Szerencsénk van, macskuszka, tudod? Csak ez a hosszú út – és közben felolvad, folyik a vér – ez a hosszú út – pedig két nejlonba tettem – nézik a villamoson, folyik a vér – Na gyere szépen, adok belőle, ebből a frissből – aztán nekiállok, széttrancsírozom – berakom a mélyhűtőbe – hogy legyen neked finom csirkefejed – nincs is ilyen dolga senkinek, meg se érdemled – cicamica, kssz, kssz!

Elindul az udvarban, keresi a macskát.

Nem is ettél reggel – hol a francba tekeregsz – biztos éhes vagy már – most az egészet beraktam a mosogatóba – adok belőle – aztán szétverem a baltával – mert belül fagyott – berakom a mélyhűtőbe – lesz finom macskapapi – elég lesz két hétre – de tizenkét napra biztos – legalább tizenkét napra – jó dolga van a kis szőrállatnak – hova lettél, cicamica?

Meglátja a porolón a macskát, csönd, artikulálatlanul felüvölt, áll, remegni kezd, odalép, remegő kézzel megfogja a madzagot, rángatja, letépi, ölbe kapja a döglött macskát, berohan, még üvölt, majd elhal hangja, csönd.

Nos, így fest az I. Magyar Random Társasházi Irodalmi Szemle.

Update: Panna medvebarátunknak is beugrott egy mű, amit facebookon osztott meg velünk, ami tökéletesen illeszkedik a listába, hát íme (és köszönjük! ♥):

Janikovszky Éva: Az égig érő fű

Talán te a filmet ismered (Poldi bácsi biztos rémlik), de a könyvet is mindenképp érdemes elolvasni. 

Egy kisfiú, Misu, Dezső bácsinál (a nagybátyjánál) tölti a nyári szünetet, aki Budapesten él, a Paripa utcában.

screenshot_20160827-160211.jpg 

Ismersz témába vágó művet?

Írd meg nekünk és hamarosan halhatatlanná tesszük egy újabb gyűjtemény keretében! Addig is kellemes olvasgatást és megfigyelést a valóság és a fikció világa között!

Érdekelnek a lakóközösséggel kapcsolatos sztorik, hírek vagy egyszerűen csak a tanácsok? Akkor a házmestermedve a TE embered medvéd. Lájkold és nem maradsz le róla!
1 komment
2016-08-26 14:11:43 - Házmestermedve

A bejegyzés trackback címe:

https://hazmestermedve.blog.hu/api/trackback/id/tr2511653550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.