Kisgyermekes szülők vs. kutyás gazdik

Lássunk két tipikus társasházi „klikket”, amellyel érdemes kicsit behatóbban foglalkozni: állatbarát lakók, és a kisgyermekes szülők, azon belül is inkább az ösztönösen védelmező anyukák.

Először is fontos megérteni, hogy ez a két pólus mindenhol felbukkanhat, nem csak nálatok. Létezésük természetes, bizonyos közösségekben teljesen problémamentes, máshol a viták és összetűzések melegágya. Épp ezért érdekes lehet úgy körüljárni a témát és a szereplőket, hogy az együttélés visszásságait a másik fél szempontját is megismerjük, kicsit az ő kutyabőrébe képzeljük magunkat...

allatok_vs_kisgyerek.jpg

Pistike és Sátán, a jóravaló pitbull találkozásai, avagy az említettek „gazdáinak” összetűzései és csodálatos megbékélése

Ha te is kisgyerekes anyuka vagy, akkor talán nem meglepő az a társasházi karakter, aki csemetéjét aggódva félti egy-egy nagyobb darab négylábútól. A lépcsőházi találkozások, vagy akár a közös udvaron eltöltött idő sok gyermekes számára okoz feszült perceket a szomszéd, vagy bármely lakótárs házi kedvencének rémisztő viszonylatában.

Nagyobb testű kutyák esetén a riadalom extrém mértékű is lehet, amellyel jó esetben tényleg előidézhető egy-egy baleset, hiszen ilyenkor az állat is megijed, vagy mondjuk ösztönösen támadóan reagál a feszültségre, a gazdája ellen fellépő agresszióra. 

Eközben a másik oldalon is van egy aggódó fél, akinek társa és szeme fénye pont az a négylábú jószág, melytől egyesek rettegnek. Ő is a legjobbat akarja barátjának és az extrém eseteket leszámítva senkinek sem akar ártani.

Pórázat mindenkire? 

kutya_porazon_tarsashazban.jpg

Ha még épp, hogy csak rohangáló gyerekünk van, amúgy sem szerencsés nagyon szélnek ereszteni a lépcsőházban, hiszen a lépcsők és a gangok sok veszélyt rejtenek. Ilyenkor legtöbbször akkor is fél szemmel követjük az utód mozgását, miközben épp a kulcsot próbáljuk kibányászni a szatyor aljáról, vagy a postaládából kihullott szóróanyagot próbáljuk visszatömködni ideiglenesen addig helyére.

Azonban néha a polip karú anyukák ereje is kevés egy, a semmiből előbukkanó négylábú megfékezésére.

Persze a kutya sem sűrűn érkezik egyedül, hiszen megvan az a jó szokása, hogy társaslény. Így biztosak lehetünk benne, hogy pár fordulóval lemaradva követi őt a kétlábú falkavezér. Addig is, ha esetleg kutyafóbiánk van, érdemes kivárni, a gyereket pedig karnyújtásnyi távolságon kívül helyezni az állattól, ne akarja már szegény Bodri fülét mindenáron letépni.

Érdekelnek a lakóközösséggel kapcsolatos sztorik, hírek vagy egyszerűen csak a tanácsok? Akkor a házmestermedve a TE embered medvéd. Lájkold és nem maradsz le róla!

A kutyák kiválóan érzik a különbséget felnőtt és gyerek között.

Az egy háztartásban nevelkedő babák és ebek közötti kapcsolat tényleg lenyűgöző, főleg, ha időnként a szülő kimeri mondani a varázslatos “nem” szócskát is a gyereknek.

Ennek ellenére -meg hát amúgy is-, jobb, ha pórázon vezetjük már a lépcsőházban is a blökit, még akkor is, ha esetleg kisebb, mint egy félpár cipő. A póráz elhagyását érdemes egyeztetni a többi lakóval és figyelembe venni a gyerekesek igényét, ha esetleg ez frusztrálja őket.

Gyerekes oldalról pedig érdemes minél előbb megtanítani a kölyöknek, hogy a kutya -sem semelyik másik állat- nem játékszer, nem tépem, nem nyomorgatom, és úgy általában nem veszem a számba.

kisgyerek_kutya_baratsag.jpg

Kosz, szőr, na meg a fertőzések

Bár hiszünk benne, hogy az évi egy kiló kosz benyalása kell a gyermekek immunrendszerének kifejlődéséhez, tény, mi sem akarnánk, hogy Pistike összeszedjen valami komolyabb betegséget.

A helyzet azonban manapság elég összetett, hiszen egyrészt sokkal könnyebb higiénikus körülmények között tartani a lakást (ld. a sok takarítóeszközt és szert), másrészt folyamatosan újabb típusú kórokozók is kifejlődnek, pont, hogy a mániás törlőkendőzéstől védekezni képtelen szervezeteket támadva.

A kutya nyilván veszélyforrásnak tűnhet egy szülő számára, de azért érdemes belegondolni, hány család “éli túl” a kutyás-babást együttélést minden probléma nélkül.

Ha a házban feltűnően rosszul tartott, koszos, ránézésre beteges kutyát észlelünk, nemcsak a saját gyermekünk, hanem szegény állat védelmében érdemes tenni az ügy érdekében.

Ha egy kutya szőre csomókban hullik és a lábtörlőnkön összegyűlik, először próbáljunk meg aggódó anyai szívvel gondolni a vérebre. Persze előfordulhat, hogy a lakótárs nem együttműködő. Ilyenkor akár állatvédők bevonása is szükségessé válhat.

Ugatás kontra bömbölés

Itt egyenlítődik ki leginkább a terep, hiszen egy jó kis hajnali csaholás éppoly frusztráló lehet, mint egy fogzó üvöltés, vagy akár egy kiadós hiszti. Ráadásul ez aztán tényleg mindenkit érinthet a társasházban.

Ahogy a gyerek sem ok nélkül üvölt, úgy egy kutya sem passzióból kezd vonítani. Ha csak egyszer is belegondol mindkét fél ebbe, többé nem vicsorognak egymásra a lépcsőházban.

Együttélés tehát békésen is lehetséges

Elsősorban akkor, ha mindenki hajlandó kilépni akár egy másodpercre saját kis világából és gondolataiból és meglátja a másik emberben a sorstársat: az egyszeri lakót és a gondoskodó, féltő szülőt/gazdát.

Ha értjük az "ellenfelet", kiderülhet, lehet nincs is komoly konfliktushelyzet, inkább csak közösen generáltunk magunknak egy kis problémát. És hogy „minden jó, ha a vége jó” befejezést nyerjen a történet, békét is köthetünk eddigi esküdt ellenségünkkel: a sipítozó anyukával, vagy a habzó szájjal csaholó vérebbel.

Mancsot rá! 

Írd meg, nálatok mi a helyzet, mert egy igazán kíváncsi medvével hozott össze a sors! Várjuk leveledet a hello@hazmestermedve.hu e-mail címre és ne felejts el lájkolni!
6 komment
2017-01-14 19:56:53 - Házmestermedve

A bejegyzés trackback címe:

https://hazmestermedve.blog.hu/api/trackback/id/tr512125101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

para_noir 2017.01.16. 08:47:51

Nálunk dupla áldás van, a szomszéd egy kisgyermekes pár, kutyával. Eleve beteg, hogy 36 nm-en laknak így, de a gyerek is hangos (ez még oké, bár amikor úgy labdázik, hogy a falhoz vagdossa a lasztit, akkor azért kiosztanék egy tockost), a kutya meg színtiszta pokol, vég nélkül ugat, ha nincsenek otthon a háziak, akkor megállás nélkül órákon keresztül, és ez egy tacskó, szóval jó éles, igazi agyroppantó hangja van. A magam részéről a társasházi kutyatartást tiltanám, vagy hangszálműtéthez kötném.

ecodrive 2017.01.16. 10:20:55

A konfliktusnak az a része feloldhatatlan, hogy a kutyások szeretetük tárgyát az utcára ürítik, a lakosság nagy része pedig az európai kultúrának azt az ágát pártolja, aholis az élettérnek és az ürüléknek nincs közös halmaza. Tudom, zacskó, mégis az utcák többségén csorog a járdán keresztbe méterenként a húgycsík, a vakolatok sárgállanak és bűzlenek, és hát a kakit sem lehet rendesen felszedni, különben otthon a nappaliban csinálnánk, aztán felszednénk a magunkét is.

gyöngyömpötty 2017.01.16. 16:48:13

Imádom az otthonomat. Kilenclakásos társasház kis kerttel. Ketten vagyunk kutyások, másik kettő családos kisgyerekkel, és van egy kerekesszékesünk és egy mankóval járónk (mind külön halmaz). A kisgyerekesek a lépcsőházban felveszik a kicsiket, ha jövünk, de ez az én hibám, a kutya imád minden embert és néha ugrál. Mindig megköszönöm. Viszont bárki focizhat vele, a nagyobb gyerekek imádják, szoktam trükköket tanítani nekik. Mindig megkérdezem, ha szomszédolni megyek, hogy vihetem-e. A szomszéd apuka a másik kutyához levitte a kicsit, hogy ne féljen, ha ugat, először úgy simogatták meg, hogy a kicsi keze az apukáén volt, aztán ment magától is. A kutyák nem ugatnak órákat, kérésre egyből pórázra vesszük őket, kizárt, hogy ne szedjük fel a kutyaszart (én mondjuk más után is szoktam az utcában), napjában legalább kétszer félórát sétálnak, de hétvégén megyünk többórás túrákra is. Ha le van fárasztva (agyban is), egy kutya se ugat órákig. Ez persze mindig a gazda felelősége. Ahogy minden, tudom, hogy nekem kell alkalmazkodni.
Én öntözöm a többiek muskátliját, kiviszem a szemetet, ők átküldik a maradék csontokat és akár vigyáznak is az állatra, ha nagy ritkán későn érek haza. Nem szólunk hangos buliért, gyereksírásért, operahallgatásért, udvariasan szólunk, ha valami sok. Ez egy társasház nem egy tanya. Ha én odafigyelek rá, a másik is odafigyel majd rám. Persze orbitális nagy mázlim van, de imádom a szomszédaimat!!!!

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2017.01.16. 19:42:53

@gyöngyömpötty: engem az előbb csúnyún megugatott egy eb. Sötét volt, fogalmam sincs, milyen fajta lehetett. Megálltam. Megdöbbent. Odatoltam a kezem, hogy "ne, szimat!". Megszagolta, megnyalogatta, majd amint továbbindultam, folytatta az ugatást.
Mentünk húsz-harminc métert, szemből egy világító nyakörves, pitbull méretű tömeg száguld felém és ugat. Aztán érkezett egy másfélszer akkora, a társa. Előbbi csak ugatva hívott játszani, a másik nemes egyszerűséggel átfúrta magát a lábamközt, hogy majdnem fellökött...
Utána a kisebbik is odajött a végén még megölelni is hagyta magát, mi több, egy puszit is kaptam tőle. :))))

Arcade Macho 2017.01.17. 23:15:04

@para_noir: ", vég nélkül ugat, ha nincsenek otthon a háziak, akkor megállás nélkül órákon keresztül, és ez egy tacskó, szóval jó éles, igazi agyroppantó hangja van."

a szomszedok meg hulyek
egy kis megmaradt tuzijatek vagy petarda csodakat tud tenni...

Arcade Macho 2017.01.17. 23:16:32

nagytestu kutya es a gyerek koze mindig odanavigalom magam
uvolteni azt szoktam amugy, ha erre a kutya tamad akkor ott hirig lesz, es tutti nem a gyereket fogja elkapni az utyuluputyuli...