Mit szólnál hozzá, ha sötétedés után az íróasztalodnál kortyolgatott kávédból arra néznél fel, hogy egy vadidegen áll a nappalid közepén? Mit lehet ilyenkor tenni vagy mondani? És vajon mit keres ott? Igaz történettel készültünk!

Sokan egészen addig nagyon lazán kezeljük a biztonságunkat érintő kérdéseket, amíg nem történik valami a közelünkben, ismerősünkkel. Tanulságos lesz ez a most bemutatásra kerülő eset, hogy vigyázzunk jobban magunkra, a lakásunkra és az értéktárgyainkra.

Egyik közeli barátom, nevezzük most Palinak (a valódi neve nem ez természetesen), aki panellakásban lakik mesélte ezt a számomra igencsak meghökkentő esetet, ami vele történt a közelmúltban. Azt gondoltam, hogy van olyan különleges és érdekes, hogy veletek is megosszam.

A barátom párkapcsolatban él, de a szóban forgó eset kapcsán ez inkább csak háttér információ, akárcsak az, hogy van egy kutyája, aki bár cseppet sem agresszív, de veszélyhelyzetben készenlétbe helyezi magát, hogy bármikor a családja védelmére keljen, ha szükségessé válik.

Beszélgetést indító esemény

Rátérve a konkrét esetre Pali otthon üldögélt a kutyájával békességben a nappaliban, az ajtótól távolabbi sarkában. Már késő délutánra járt, egy kávé fölött belemerült valamibe a laptop fölött, lábánál a csendben alvó kutyával. Eddig semmi rendkívüli nincs a történetbe, de bizonyos idő után, amikor épp felnézett a világító képernyőről egy vadidegen nő pislogott rá a nappali közepéről.

Hirtelen nem is tudta, hogy mitévő legyen vagy mit mondjon és mire kitalálta volna, addigra a nő közbevágott és annyit mondott, hogy bocsánat tévedett (vagy eltévedt itt van egy kis bizonytalanság az elbeszélésben) és már indult a bejárati ajtó felé. Mire a barátom felocsúdott, már kívül is volt a lakásból és be is csukta maga után az ajtót. Egy gyors majd egy alaposabb ellenőrzés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem tűnt el semmi a lakásból a hölggyel egyidőben.

Elgondolkodtató

Amikor elmesélte ezt a rövid történetet két különböző vonalon kezdtünk el rögtön beszélgetni többed magunkkal. Az egyik az volt, hogy számomra hihetetlen, hogy a mai világban valaki nem zárja a lakás ajtaját függetlenül attól, hogy otthon van vagy távol hazulról. Nekem alapvető, hogyha van kulcs, akkor használni is kell, aki a lakáshoz tartozik úgyis ki tudja nyitni a sajátjával, de úgy tűnik valaki nem tartja ezt ennyire jelentős cselekvésnek. (Talán majd ezután...)

A másik talán izgalmasabb kérdés, hogy vajon mi a magyarázat a fenti esetre. Mi járhatott a hölgy fejében, milyen szándékok vezették be egy idegen ember lakásába?

Két ötletünk volt az egyik szerint tévedésről lehetett szó, a hölgy elnézte a lakásajtót és "véletlen" került a nappaliba. Ez az elképzelés azért sántít, mert a hölgyet sem előtte, sem azóta nem látta a lépcsőházban vagy a liftben, márpedig lépcsőháznyit/háztömbnyit tévedni nem illuminált állapotban azért nehéz. Meg egyébként is, nem tűnt fel neki, hogy az előszoba és a hall (nálunk az előszoba és a nappali között még egy hall helyiség is van) nem ismerős? A berendezés, a design, a személyes tárgyak mind szokatlannak kellett, hogy hassanak, mégis métereket megtett befelé a lakásba, csendben.

A másik magyarázatunk ennél már ítélkezőbb (gonoszkásabb?), ami úgy szól, hogy egy későbbi betöréshez kereste a potenciális otthonokat. Ez a teória heves eszmecserét váltott ki a baráti közösségünkből, akikkel kibeszéltük, de el kell ismerni, hogy van benne valami. Hiszen a hölgy egészen addig hatolt be a lakás belsejébe egy szó nélkül, amíg le nem bukott és akkor sem mutatta, hogy zavarban lenne vagy meglepődne, pusztán csak elnézést kért és sebesen távozott.

Lehet, hogy ez a bevált, begyakorolt szöveg ilyenkor? Azt feltételezve, hogy egy hölggyel szemben a társasházak lakói nemtől függetlenül kevésbé ijednek meg vagy vállnak fenyegetővé. Vagy csak szerintünk "illet volna" bizonyos fokú kényelmetlenséget, meglepetést tükröznie a viselkedésének? 

Nem tudjuk a válaszokat csak tippelni tudunk és valószínűleg soha nem fog kiderülni. Az tény, hogy az eset óta eltelt idő alatt senki nem próbált meg betörni a lakásba (legalábbis nincs nyoma).

Nehéz megjósolni, hogy ki mit reagálna egy hasonló váratlan szituációra, de reméljük nem is kell megtudnunk. Viszont arra kíváncsiak vagyunk, hogy a kulcs használat milyen arányban jelenik meg az olvasók között, ha épp a négy fal között vannak otthon.