Társasházi lakóként a legtöbb helyen a parkolás leginkább a kínszenvedés kategóriába esik. Bár történnek változtatások és fejlesztések ezzel kapcsolatban, de ennek nem mindenki örül...

Az ország nagyobb városaiban, különösen a sűrűn lakott társasházi részeken parkolási válságról beszélhetünk. Anno mikor az első panellakásokat elkezdték felhúzni messze nem számoltak háztartásonként egy, de a manapság sok helyen jellemzően inkább két autóval. A problémát parkolási övezetekkel, parkolási és behajtási korlátozásokkal és (fizetős) parkolóházak kiépítésével és számos egyéb intézkedéssel igyekeznek orvosolni.

Egy a társasházi parkolókat is érintő észrevétel érkezett hozzánk.

Anélkül, hogy beazonosíthatóvá tennénk a környéket, az alábbiakat érdemes tudni róla. Egy panellakások sokaságát magába foglaló nagyvárosi területről szól a történet, ahol a tízemeletes (3-4 lakás/ emelet) tömbök lépcsőházaihoz hozzávetőleg 10-10 darab parkoló és még 2-2 garázs számolható.

Innen már borítékolható, hogy a délutáni munkából hazaérkezés a megkönnyebbülés helyett legtöbbször ideges parkolóvadászatba csap át, ahol árgus szemekkel kell figyelni a legkisebb mozgást is, hátha valaki pont akkor akarna felszabadítani egy helyet, ahová le lehetne tenni a családi kocsit.

Bár néhány utcával arrébb az út szélén még itt-ott van néhány parkolóhely azok java részt az üzletek logisztikájához elengedhetetlenek és legtöbbször foglaltak is, mert hát ugye nem csak az parkolna le a környéken, aki ott is lakik. Sulihoz érkezők, boltba beszaladók, pandémián kívül időkben vendégek, lakásokhoz érkező szerelők, futárok stb velük mind-mind számolni kell a lakókon kívül is. Összefoglalva negyedóra keringőzés a közeli utcákban parkolót keresve minden alkalommal várható.

A történet azonban nem áll meg ennyiben, hiszen sajnos mondhatjuk, hogy ez eddig általános jelenség. Történetünk mesélőjét hívjuk mondjuk Lajosnak (igazi nevét természetesen nem közöljük) elmondta, hogy megfelelve a mai elvárásoknak a környékükön egymás után kezdtek megjelenni a mozgáskorlátozott parkolóhelyek. Ahogy annak lennie kell felfestve, kitáblázva (és nagyobb helyet elfoglalva), mint a hagyományos jelzés nélküli parkolók. Igaz nem minden lépcsőházra és kisebb dohányboltra/ mini vegyes kereskedésre jut ilyen parkolóhely, de utcánként egy-egy már látványosan ott van.

A beszámoló szerint ezzel a lépéssel már az egyébként is fullasztó helyzetet még inkább ellehetetlenítették. Gyakorlatilag képtelenség panaszosunk szerint csúcsidőben megállni az adott területen. A garázsárak pedig annyira az egekben vannak, hogy lassan 1,5 autót is lehet(ne) venni azon az áron, már ha egyáltalán néhány évente piacra dobnak egy-egy kiadó/eladó garázst.

Lajos érti, hogy segíteni és támogatni kell a rászorulókat, de meglátása szerint ő nagyon ritkán lát csak autót ezeken a helyeken megállni és ezek közül még kevesebben vannak, akik jogosan használják őket és nem végső elkeseredésből teszik le oda a kocsit egy fáradt nap után, hogy végre hazaérhessenek, kockáztatva a bírságolás lehetőségét. Benne felmerült a kérdés, hogy tényleg szükséges-e ennyi és ilyen sűrűn kialakított mozgáskorlátozott parkolóhelyet létrehozni.

Sajnos szinte soha nem lehet olyan döntést hozni, ami egyformán kedvezne vagy tetszene mindenkinek. Mozgáskorlátozottak kevesebben laknak a környéken, de nekik helyzetükből adódóan még fontosabb, hogy ne kelljen kis túlzással a város másik felén letenni az autót. Az egyre több gépjármű és az alig növelhető parkolószám olyan konfliktusokat is a felszínre hoz, amikkel eddig nem kellett számolni.

Kérjük, hogy a téma érzékenysége miatt mindenki különösen ügyeljen a gondolatainak megfelelő megfogalmazására, amennyiben hozzá szeretne szólni kommentben!

Ha neked is van egy érdekes társasházi témád vagy történeted örömmel várjuk e-mailedet!