Te is megosztod a társasházi lakásod egy (vagy több) kutyával? Akkor erről a veszélyforrásról tudnod kell!
A gondos gazdik jól tudják, hogy a kutyák gerincének nem tesz jót a lépcsőzés. De mi a helyzet a lifttel? Az is veszélyes?
Ebben a cikkben egy megtörtént esetről fogok beszámolni, amit nem rég mesélt el nekem a történet főszereplője. Állatbarátként és társasházi medveként erős szívdobogással kísérve hallgattam a történetet még úgy is, hogy a történet végét előre ismertem.
Van az úgy, amikor az ember már olyan fáradt, hogy a kötelező feladatokat is rutinból tolja, mert koncentrálni, gondolkodni már ereje sincs. Ez persze lehet a fogzó gyerkőc(ök), a munkahelyi gondok, a napi stressz, a családi teendők listába állítása és még vagy ezer más ok miatt is. Elég egyetlen másodpercre bízni a jól begyakorolt dolgokban és a baj már ott is van.
Zsanett (akinek természetesen valódi nevét és adatait személy azonosságának védelme érdekében nem közöljük) egy fárasztó és problémás nap után, a szokásos esti sétára indult a család négylábú tagjával. Évek óta él a család és a blöki emeletes társasházban és mind ez idáig probléma nélkül, együtt használták a liftet közeledésre. A mostani este azonban másképp alakult, mint ahogy a rutinszerű séták szoktak.
A hívás után a lift megérkezett a kívánt emeletre, párosunk be is szállt akadály nélkül és a földszinti gomb megnyomása után türelmesen várakoztak a fülkében az indulásra. Az ajtó becsukódása előtti utolsó másodpercben a kutya hirtelen ötlettől vezérelve kirohant a liftből az ajtók pedig becsukódtak, belül tartva a gazdit.
Annak akinek van egy szívéhez közel álló házi kedvence, nem kívánom azokat a másodperceket, amikor rádöbben, hogy a póráz két vége között egy összezárt liftajtó van, ami kész elindulni a megjelölt cél felé.
Szerencsére a történet nem végződött tragédiával. A gazdi fantasztikus lélekjelenlétének hála szinte azonnal megtalálta és rácsapott a liftet megállító gombra, ami így csak 3/4 emeletnyit ment lejjebb. A történet másik szerencsés részlete, hogy flexi azaz hosszú póráz volt épp a kutyus nyakába kötve. (Bár elképzelhető, hogy egy vékony, szalagos rövid póráz átcsusszant volna az ajtószárnyak között, ha a gazdi el tudja engedni időben, de ez remélhetőleg soha nem fogjuk megtudni.)
Az első sokk után a gazdi továbbra is erősen nyomva tartotta a megállító gombot, amit nem mert elengedni egy rövid időre sem, segítséget kért hangosan kiabálva és dörömbölve a lift ajtó belsején. A család lakásban maradt tagja érkezett végül a leggyorsabban és gond nélkül elvágta a kutya nyakörvénél található fém csat fölött a pórázt, kiszabadítva ezzel szorult helyzetéből az ebet.
Azóta sem tudni, hogy a biztonságért felelős mozgásérzékelő miért nem állította meg a liftajtó becsukódását, hiszen a kutya méretéből adódóan át kellett, hogy menjen előtte, épp a kritikus pillanat előtt. A kutya azóta is boldogan és félelem nélkül liftezik és remélhetőleg a gazdit sem fogja tovább kísérteni ez a történet, hiszen erre aligha lehetett számítani, senki sem hibás.
Sok veszélyforrásra fel lehet készülni, de mindet lehetetlen elkerülni. Nem szabad magunkat vagy másokat ostorozni a hasonló balesetek miatt, inkább a tanulságokat kell levonni belőle. Ezt a hátborzongató kalandot csak azért osztottuk meg, hogy a szintén liftes társasházban élő kutya tulajdonosok emlékezzenek rá.
A jövőben talán szerencsésebb a kisebb termetű ebeket biztos kézzel tartva ölbe kapni a liftben, nagyobb társaikat pedig a gazdi lábai közé ültetni indulás előtt és olyan rövid pórázon tartani őket, amivel nem érhetik el az ajtónyílást.
Még akkor is, ha neked is évek óta, rutinosan liftező, nyugodt kutyusod van...
Ha pedig társasházi témában bármilyen kérdésed van, nézd meg, kik vagyunk, mik vagyunk (ehhez kattints ide) és keress bátran! Épp leváltanátok a közös képviselőt vagy kíváncsi vagy, mi hogyan csinálnánk, ha a te házadat is mi kezelnénk? Nézd meg, szerintünk hogyan lehet jól csinálni! Kattints és ismerkedj meg Házmestermedvével, munka közben!