Helló, Házmestermedve vagyok és Titanic rajongó. Most, hogy beismerem, elújságolom, hogy eljutottam a kiállításra, ami nem kis teljesítmény, mert nyár óta rá vagyok már pörögve, de csak most jött össze.
Ez a Titanic mizéria nálam még gyerekkorban kezdődött, úgyhogy elég nagy elvárásokkal vágtam neki. Kicsit csalódottan és egyszerre lenyűgözve jöttem ki.
Mit tanulhat egy társasházkezelő a Titanic-tól?
1. Iszonyat profin szervezett volt a hajó!
Az egyik legvarázslatosabb dolog ezeknél a tengerjáróknál, hogy mindenki tökéletesen tudja, hogy mi a dolga. A Titanic-on is így volt. És ne felejtsük el, hogy az 1900-as évek elejéről beszélünk! Mégis, több száz ember végezte egyszerre és tökéletesen összecsiszolva reggeltől estig és estétől reggelig a feladatát.
Most is, a kiállításon, amikor látja az ember a harmadosztály kabinjának kézmosóját, ami - mivel nem volt folyóvíz a harmadosztályos kabinokban - kéttartályos volt. A felsőben a tiszta víz, és az folyik át az alsó szennyvíztartóba. Ez még nem egy hűha, de az már igen, hogy mindennap jött a hajóinas és cserélte mindezt. Mindenkinél és mindenhol.
Társasházkezelőként amúgy pont ezt a szervezettséget akarom elérni és aki próbálkozott már ilyennel, az tudja csak igazán, hogy mennyire nem egyszerű dolog a feladatok elvégzését ennyire sebészi pontossággal összecsiszolni.
2. Iszonyat fontos a kinézet!
A Titanic egy olyan korban és egy olyan piacra készült, amikor az eliten kívül mindenki kábé szegény volt. Ezért a hajók is ezt tükrözték. A Titanic-ot viszont úgy tervezték, hogy minden osztály utasa az elvártnál sokkal magasabb színvonallal találkozzon. Ez akkor úttörő gondolkodás volt.
Ezért volt az, hogy egy másodosztályú utas úgy érzi, hogy véletlen az első osztályra kísérték be. Vagy egy harmadosztályú utas életében először lát falból jövő vizet.
Társasházaknál pont azt látom, hogy a lépcsőházban még mindig ugyanaz a szoci, ronda barna kő van letéve szanaszét foltozva, mint amikor még a házat építették. Folyamatosan arra törekszem, hogy az állag megóvása mellett fejlődés is történjen.
Több ezer ember él a Házmestermedve által kezelt házakban és azt akarom, hogy amikor hazaérnek a munkából, akkor jó érzéssel várjanak a liftre és szép környezetben éljenek. Olyanban, ahol nem ciki a barátokat végigkísérni a folyosón a már szép lakásunkig.
Sokan ezeken az optikai, esztétikai dolgokon spórolnak. Szerintem viszont pont ezek tudják a legjobban befolyásolni a hangulatot.
Titanic kiállítás és a medve csalódottsága :(
1. Gyenge minőség
A kiállítás egyik nagy vonzereje (és reklámja) a hajó néhány részének felépítése. Ez elég cool húzás és igazán csalogató is, hogy például bemehetsz egy elsőosztályú korhű kabinba.
- Nem mehetsz be. El van kordonozva.
Nem érezheted, nem élheted át, hanem csak elsétálhatsz mellette. Nekem nem így jött át az üzenet.
- Míg a Titanic pont a luxus és a pompa úttörője, na annyira gyenge minőségben lett konstruálva. Több ezer mester dolgozott a hajón és ez a kidolgozottság, illetve anyagminőség még a fekete-fehér fotókon is átjön. Kivéve a kiállításon, amikor szemmel láthatóan gyenge minőségű anyagokból és szemmel láthatóan gagyin van megoldva.
Persze, tudom, nem építhetik fel a tényleg eredetit (miért is nem???) de egy gyenge másolat pont, hogy ront az élményen. Akkor inkább bízták volna a fantáziámra. :(
2. Orbitális hibák.
- Vannak a hibák. Ilyen van, mindenki aki dolgozik, hibázik is. Na, bumm!
- Vannak az ismétlődő hibák, ami már "hé" kategória.
- És vannak az orbitális hibák, amik olyan szinten tudják lerombolni az élményt, hogy az emberből ösztönösen tör fel a "nemááár fiúk!".
A kiállítás legeslegelején már bedobtak egy ilyet, hogy biztos ami biztos, szokjon hozzá a látogató!
Úgy tudom, hogy ez egy vándorkiállítás, ezért az alapja angol, és (gondolom) mindenhol fordítják az adott ország nyelvére. Na, ez nem jön össze mindenhol.
De a legviccesebb, hogy van ahol a nevet(!) sem sikerült lefordítani:
A kiállítás vége felé pedig a leggázabb félrefordítás az, ahol a szöveg egy utas alatt azt írja, hogy "amikor a hajó orra kiemelkedett". Ami WTF kategória. A kiállítás minden szeglete, audio guid-je, videója és ha ez még nem elég, akkor még a Caprio-s film is mutatja, hogy a hajó eleje merült először víz alá. Pont ezért emelkedett ki a hajó tatja és tört ketté a test.
Persze a táblán a magyar szöveg alatt ott van az eredeti angol felirat is, amin helyesen szerepel.
Nem akarok püffögő medve lenni az sztk-ban, de egy Titanic kiállítástól már igazán elvárná az ember, hogy ne legyenek félrefordítások a sztoriról. De legalább eszement baromság félrefordítás se.
3. Nem érdekel a véleményed!
Alapjában pacifista medveként, ha hibát látok, akkor tényleg igyekszem azonnal szólni. Még bent eldöntöttem, hogy szánok időt az életemből arra, hogy a tárlat végén visszajelezzek. Mindezt úgy, hogy nyáron nyitott a kiállítás, most meg december van. De biztos csak elfoglaltak és a építő kritikát mindenki szívesen fogadja.
Nos, a végén a véleményünket elmondhatjuk egy kitett tableten vagy ha technológiaellenes vagy, akkor papíron, ceruzával. De hogy?
Aha, megkérdezik, hogy hány csillagosra értékeled a kiállítást, de semmi szöveges rész, amibe beírhatnád az észrevételed. De az értékelésben(!) azt az infót rögtön begyűjtik, hogy milyen kiállítás érdekelne még minket. Meg persze, adjam meg az elérhetőségem.
Jó, én is használok marketingeszközöket, de annyira gáznak érzem azt, amikor kérdőívnek álcáznak egy címlistagyűjtő cuccot. :(
Csak hogy jót is mondjak
A szobát kitöltő hatása van egy egyszerű tárgynak, amiről tudod, hogy 100 évvel ezelőtt kié volt. Az felvitte a hajóra, az elsüllyedt vele, az 60 évig majdnem 4 kilométer mélyen a tenger fenekén ült, azt 40 éve a felszinre hozták és most ott van előtted.
Elmesélve ezt nem lehet átadni. Komolyan!
Ha te is dögösnek tartod azt, ahogy Medve gondolkodik, akkor hívd meg a házadhoz közös képviselőnek, vagy teszteld a sajátodat, hogy ő jól csinálja-e a házkezelést.