Bár nem kenyerünk a kirekesztés és a faji alapon való megkülönböztetés, a csótány az az élőlény, amellyel kegyetlenül és mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül szívesen elbánunk. Persze az a legjobb, ha erre soha nem kerül sor.

A csótánykérdés kicsit olyan, mint alsóban a tetű: hiába vagy tiszta, hiába mosakszol estéről-estére gondosan, hiába vagy ápolt, ha megfeszülsz, akkor is elkapod egyszer a bájos parazitát.Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Csak a szúrós szagú hajolaj kellemetlen élménye marad meg egy darabig. A csúfolást úgyis megúszod, hiszen minden osztálytársad fején ott a tetű.

Magas vagy éppen alacsony; körgangos vagy hagyományos folyosós; tiri-tarka vagy rusztikusan málladozó falak; igazi szoci-betontömbök vagy vöröslő tégla; távfűtéses vagy cirkós; erkélyes vagy szuterén; modern vagy századfordulós… Házak, házak, ameddig a szem ellát, egymás hegyén-hátán, benne emberek, életek, sorsok, örömök, bánatok. Együtt, mégis külön-külön.

Őszintén tegye a szívére a kezét, aki két-három szomszédjánál többet is ismer. Úgy értem, „ismer” – tudja esetleg a nevét, valaha, valamikor, valamiért szót váltottak már egymással.

Dénes (nevét megváltoztattuk) Házmestermedvéhez fordult egy igazán bosszantó problémával. Hetente szembesül vele és valóban idegesítő lehet.Társasházakban ez nem újdonság. Te mit tennél?

Jöttél már zavarba társasházi légyottól? Van olyan, hogy elviselhetetlenül hangosan szexelő szomszéd? Különbözik a hupákolás keltette zaj az ordító televíziótól? Egy tabu téma, amelyre a többség úgy reagál, mint a taknyos orra. Félrenéz.