Szerencsésebbeknél jó eséllyel még látják. És feltesszük, csodálkoznak, hogy a műbőrkanapé és a műanyag egyen lámpabura egyes lakberendezők számára kincs. Pedig anno filléres tétel volt. Miért divat a retró? És meddig lesz az? Az élet nagy kérdései, melyekre veletek együtt keressük a választ.

Két embertípus létezik: aki szanál és izgatottan dobál ki minden régi vackot, amit az elődök felhalmoztak, lévén szemét és divatjamúlt és annyira még pont nem régi, hogy érjen valamit. És van, aki teljesen rá van csavarodva a közelmúlt, szocialista dizájntermékeinek esztétikumára. Érdekes jelenség egyébként, hogy a közkedvelt négybetűs bútoráruházban is vissza-vissza köszönnek régi formák. Hiába, olyan ez, mint a divatnál: egyszer a trapézszárú nadrág a divat, aztán a cső, végül a szűkülő. És ez így megy újra és újra.

A magyar – és közép-európai – polgárság számára vannak bizonyos tárgyak, amelyek látványa konkrét nyári élményeket, vidéki látogatásokat, szagokat és az isteni veszekedéseket idézi fel. Összeszedtünk pár ikonikus bútort, amit jó eséllyel (egy ki nem mondott életkor felett) mindannyian ismerünk. Sőt, lehet, mára ezek a tárgyak vissza is kúsztak életterünkbe! Miért? Mert menők! Miért menők? Mert esztétikusak.

És persze mert a “retró” kifejezést valakik pozitív színben kezdték el használni. Már a “vintage” az új sláger, de mi azért kitartunk a nagyi kredence mellett. Egyrészt mert az van itthon és nem kell beszerezni, másrészt meg mert öregek vagyunk és nekünk már ez az időszak a nosztalgikus.

A gyűjtemény persze csak töredékes és leginkább a bútorokra vonatkozik. Várjuk a saját kincseket is, hogy együtt sóhajtozhassunk: Ó, igeeen. Tééényleg!

1. Műbőr ülőgarnitúrák

Kanapé, fotel, ülőke. Steppelt-bordázott, sima kagyló. Piros, fekete, vállalhatatlan barna.

Aki ezt nem ismeri, az tényleg nagyon fiatal.

Bár, mára a romkocsmák és egyes presszók szinte csak ilyen ülőalkalmatosságokkal vannak berendezve.

Azon felül, hogy szerintünk a piros változat gyönyörű (van is itthon két steppelt kanapé és egy fotel), elismerjük, hogy nyári kánikulában nem jó ülni rajta. Főleg nem csupasz combokkal.

A nappalikban használatos egységek mellett persze ott vannak a konyhai sarokgarnitúrák, esetenként felhajtható rekeszekkel. Különös ismertető jegyük, hogy elképesztően nyikorognak, ha csak egy kicsit is megmozdulunk rajtuk.

2. Kredencek

A nagyi tálalója sokunk életében bírt mágikus hatással. Az alsó fiókok kincsei (gombok, befőttes gumik, késélezők, stoppolófák és társaik) végtelen óraszámban kötöttek le kiskoromban. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy mégiscsak ez a tárgy rejtette a főzős kakaót, meg a cukorkát.

A lehasznált, elkopott kredencek mára nagy értékek lehetnek. Egy kisebb felújítás után pedig lekörözhetik a legdrágább konyhabútorokat is!

3. Gömb lámpaburák

Nos, legyen álló, fali vagy épp plafonról lelógó, a retró lámpabura egyszerűen jó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mai dizájnlámpák nagy része is a fröccsentett műanyag, szocialista műremekeket koppintja.

4. Rádiók és televíziók, na meg a Singer

Régi idők, régi készülékek. Nagy részük mára újrahasznosított formában áll a család szolgálatában. A kibelezett, fa borítású tárgyak kiváló tárolók lehetnek, míg a lábbal hajtós varrógép asztal gyanánt szokott funkcionálni. Nem is beszélve a kovácsoltvas részek felhasználásáról...

5. Szőnyegek és tapéták

Hát igen, ezt a területet azért nehéz védeni. Az elképesztő színű és mintázatú, geometrikus szépségek sokszor tényleg elég randák voltak.

Leginkább talán a zsúfoltság érzetét keltő mintaismétlések tették tönkre a térérzetet. De hát, így is ember lett belőlünk.