A média, a reklámok, a közösségi oldalak csak úgy ontják ránk a cuki, masnit viselő kutyusok képeit, ahogy előkerülnek a karácsonyfa alatti dobozokból, és nagy boldogan mindenki ölelgeti őket. És itt vége is szakad minden alkalommal az adott hirdetésnek, de a valóságban csak ilyenkor kezdődik igazán a történet. Ez a rövid szösszenet most arról fog szólni, hogy mire lehet számítani a fenti képsorok után.

A címmel ellentétben elsősorban azoknak készült ezek a cikk, akik azt tervezik, hogy idén karácsonyra bizony megörvendeztetnek valakit, egy házi állattal, a megajándékozott előzetes beavatása nélkül, de remélem hogy többi a medveolvasó is tanulságosnak fogja találni. Az utólagos tűzoltás helyett inkább nézzünk egy picit a nem is olyan távoli jövőbe, és lássuk a következményeket.

Töménytelen házi kedvenc hirdetés jelenik meg december tájékán és arra ösztönöz bennünket, hogy nincs is annál jobb ajándék, mint valakit meglepni egy élő kisállattal. Hiába küzdenek az állatvédők évek óta és próbálják megértetni az emberekkel, hogy egy ilyen ajándék milyen felelőtlen, még mindig rengetegen döntenek ilyen meglepetés mellett. (Egyébként több külföldi országban a menhelyek december derekától néhány hétig örökbe adási stopot hirdetnek, hogy elkerüljék a tömeges karácsony utáni visszakerülést.)

Valószínűleg az állatvédők ott hibázzák el a figyelemfelhívó kampányukat, hogy kizárólag arra koncentrálnak, hogy ez miért rossz a kisállatnak.

• A meglepetésbe kapott kisállatok jóval nagyobb százaléka kerül az ünnepek után utcára, menhelyre vagy a legelfogadhatóbb esetben új gazdihoz, mint az átgondolt döntés után családba emelt társaik.
• Egy kölyök, fiatal állat (legtöbbször ilyen korban kerülnek fa alá) frissen lett kiszakítva az addig a számára világot jelentő környezetből, és nem sok traumatikusabb élmény érhetné annál, ha mindezek után, egy nála jóval nagyobb élőlény visítva, ordítva felkapja és szorongatni kezdi.
• Attól, hogy egy családnak tetszik a kígyó, törpesün, kanári stb. egyáltalán nem biztos, hogy tökéletesen tisztában van a helyes tartásával, amit a kisállat fog megsínyleni.

Szó se róla napestig lehetne sorolni ezekhez hasonló érveket, de nem ők az egyetlen elszenvedői egy-egy ilyen akciónak. Kicsit közelítsük most meg a másik oldalról ezt az élőállat a fa alá kérdést.

A példa kedvéért nézzük ködösítés nélkül, hogy mi vár arra a társasházi minta családra, akit egy nem várt kiskutyával ajándékozz meg az egészen eddig jóbarátnak titulált illető.

Egyáltalán akart a család minden tagja ilyen kisállatot?

Súlyos kérdés, de a nagyszülők és nagybácsik imádnak egy vállrándítással túllépni rajta, amikor beállítanak a gyerkőcnek egy teknőssel vagy madárpókkal. Miért is lenne baj, ha anya fél tőle max. a saját otthonának bizonyos helyiségeit rettegve elkerüli majd.

Vagy ha apa jó okkal nem vásárolt eddig ilyen kedvencet a fiának? Mi számíthat jó oknak? Pl. ha a gyerek két héttel ezelőtt még hörcsögöt akart, fél éve meg még az gekkó volt minden álma, egyszóval a gyerek még nem készült fel rá.

Mi a helyzet az allergiával?

Lassan korunk népbetegségének számít az allergia. Hiába szeretne a csemete toporzékolva perzsa macskát, ha a családban valaki (vagy mindenki) allergiás a macskaszőrre. Persze több keresztes allergia teszt mellett sem lehetetlen kisállatot tartani, de inkább bízd rá a családra ennek az eldöntését!

De térjünk is vissza a példánkra a 24.-25.-én megajándékozott családra, akik egy kutyust találtak a fa alatt.

A hatalmas döbbenet után a gyerekek valószínűleg észvesztve örvendeznek, anya pedig apával karöltve leroskad a kanapéra. Mert mit lehet ilyenkor tenni? (Azon kívül, hogy különféle átkokat szórnak a magára oly büszke, meglepetés kifundálóra.)

Dönteni, kell, hogy a kutyus maradhat a családban hosszú távon vagy nem. Ha nem akkor főhet a családfő feje, mert mindenki másnak, így az önkéntes állatvédőknek, menhelyen dolgozóknak és a kutyus tenyészőjének is karácsony van, nem vagy csak nehezen elérhetők. Szóval a szőrgombóc felelős döntés nyomán marad minimum az ünnepekre. Azt gondolom meg sem kell említeni, hogy a hirtelen boldogság után, milyen gyorsan fog a kicsik felhőtlen jókedve hisztériás sírásba fordulni, ha kikerül, hogy bizony a család nem fog bővülni a blökivel és vigasztalhatatlanok lesznek. Ezt a sokkos helyzetet kellene visszafordítani boldog karácsonyba. Ez aztán a lehetetlen küldetés, hála a felelőtlen ajándékozónak.

Szóval a jószág marad egy darabig. Villámgyorsan merülnek fel olyan kérdések, amikre ritkán érkezik megnyugtató válasz a magát továbbra is vállon veregető ajándékozótól, aki még mindig inkább az ötlet briliáns voltát és szülők (számára érthetetlen) visszakozását firtatja.

Ilyen (vagy ehhez hasonló) párbeszédre lehet számítani az egyik szülő és meglepetést okozó közök. Bár első talán viccesnek tűnik, de azért érdemes eltöprengeni rajta.

• Mennyi idős ez a kölyök?
• Hat és fél hetesnek mondta a szomszédban a Pityu.
• 6 és fél hetes? De hiszen törvényileg is tilos az anyja mellől elszakítani 8 hetes kora előtt! Nem véletlenül a fizikai és szellemi érettséget csak abban a korban éri el, addig el kell lesnie az anyjától a kutyává válás alapjait. De ha valóban ennyi idős, akkor mégis mekkora lesz, ha már most ilyen nagy?
• Ne butáskodj ez egy mini yorki, mégis mekkora lenne?
• Már mint Yorkshire Terrier, amiből egyébként mini nem létezik? Mond láttál te már fehér foltost ebből a fajtából?! Szóval akár egy Samoyed is lehet az apa, vagy kis túlzással egy kuvasz. Peti fiam ráadásul mindig is egy mopsz kölyköt akart, és már ki is néztük egy szimpatikust kennelt, ahonnan megvettük volna. Most le kell mondanom a tenyésztőnél pedig a nyári alomból akartunk elhozni egy picit, amikor a gyerekek is többet lehetettek volna vele itthon és mi is el tudunk volna menni 2-3 hét szabira. Mond és legalább felszerelést vettél hozzá? Tudod pórázt, tápot ilyesmit...?
• Nem, azt majd ti kiválasztjátok. Egyébként is elég drága volt a kölyök is a kiegészítő apróságok legyen a ti gondotok.
• És hol találok ilyenkor egy nyitott boltot? Sehol! Mit adjak neki addig is enni? Gondolom féreghajtva se volt, és oltásai sincsenek. Figyelj tudod anyagilag milyen megterhelő a karácsonyi szezon, és most ez több tízezer vagy százezer forintos kiadás, amit még a kutyára kell fordítanunk, nem igazán fér bele.
• Ne túlozz....
• Most soroljam? A póráz, a nyakörv, az etetőtál, a táp, az orvosi költségek, a chipeltetés, a játékok...Tényleg abba belegondoltál, hogy hová teszem ameddig, amíg mi holnap és holnapután rokonlátogatóba megyünk? 3 óránként még éjjel ki kell vinni, és még nem is szobatiszta. Szétszedi a házat és fellármázza a szomszédokat amíg oda vagyunk, nem hagyhatjuk egyedül magára! Vigyázol rá addig? 
• Sajnos nem megy,  nekem dolgom van, egyébként is nektek vettem, nem magamnak. 
• Sejtettem. Mindegy majd kitalálok valamit. De akkor legalább segíts elpakolni a karácsonyfát és elpakolni a padló közeléből mindent, amit veszélyes lehet rá. A lakás ráadásul egyáltalán nem kutyabarát jelenleg, jaj mi lesz itt.
• Ugyan már, nem lesz itt semmi gáz, túl aggódod!
• Tényleg? És a karácsonyfára felakasztott üveggömbökkel mi lesz? Fél perc alatt magára rántja a fát vagy összetöri a gömböket és megvágja magát...Miért nem vettél inkább valami mást a gyerekeknek vagy legalább megbeszélhetted volna velünk mielőtt beállítasz egy kutya kölyökkel! Mit gondoltál?!

Arról, hogy mit gondolnak a váratlanul kisállattal beállító rokonok és ismerősök inkább ne vitatkozzunk. Lássunk inkább, hogy hogyan lehet jól csinálni ezt a házi kedvencet ajándékba kérdést, mert bizony lehet ezt mindenki számára ideálisan is csinálni.

Így "ajándékozz kisállatot" felelősen!

• A karácsonyfa alá a szülők/megajándékozni kívánt személy előzetes beleegyezése után egy aranyos ajándékkártya kerül, ami arról szól, hogy majd elmentek együtt, közösen kiválasztani a kölyköt. Ez egy hatalmas élmény, amitől kár megfosztani a leendő gazdit.
• Persze az is jó megoldás, hogy néhány (vagy az összes) felszerelést a fa alá teszed, de magát a kisállatot nem. Egyébként is ez a sorrend az ideális, először a holmija és csak aztán a kutya, macska, denevér, krokodil stb.

Ha a fenti két pontban felsorolt módszer nem szimpatikus, akkor még mindig maradt elég időd, hogy kisállat helyett vegyél egy sampon-dezodor szettet vagy egy plüss rénszarvast.

A cikk célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet, arra, hogy milyen kellemetlen és sokszor csak nagyon nehezen, és nem boldog mosollyal kezelhető helyzetbe hozzák azokat, akiket váratlan kisállattal ajándékoznak meg. Egy házi kedvenc hatalmas felelősség, és egy ilyen döntést, hogy készen áll-e az adott személy anyagilag, lelkileg, fizikailag stb. egy állat gondozására kizárólag ő maga hozhatja meg! Gondold végig mielőtt egy ilyen meglepetés szőr (bőr, pikkely, toll stb.) gombócot csempészel a fa alá!

Gondolja a kisállatra, gondolj a szeretteidre ezúttal előrelátóan és reálisan!