Adott egy vidéki társasház, ahol kicserélésre került a teljes kaputelefon rendszer, ennek ellenére nagyítóval kell keresni azokat a lakókat, akiknek őszinte a mosolya, ha erre a témára gondolnak, pedig az új rendszer nagyon is működik. De lássuk mi nyomja a lakók szívét és milyen bosszantó körülmények léptek fel a felújítási folyamat alatt.

A bemutatásra kerülő felújítás intézése és lefolytatása, egyáltalán nem tankönyvbe (hacsak nem ellenpéldának)  illő, mégis egész jól bemutatható rajta a lakók egy részének általános magatartása, ha társasházi ügyekről van szó. Nem lepődnék meg, ha több olvasó is megállapítaná magában, hogy az ő házukban is vannak mindenre hasonlóan reagáló tulajdonosok.

Tehát a történet ott kezdődik, hogy egyik nap a lépcsőházban a részletes kiírásból és instrukciókból döbben rá a lakóközösség jelentős része, hogy a társasházban kaputelefon rendszer csere lesz. Vegyük fel innen a fonalat és nézzük meg, hogy mik történtek a továbbiakban és mit szóltak mindhez a lakók.

Lakó 1: Az elvek elvi embere, aki hisz bennük, de nem tesz értük

Lakó 1 magatartása és véleménye sokakat tükröz ezzel a helyzettel kapcsolatban. A társasházban lakók túlnyomó többségéhez híven ő sem vesz részt a közgyűléseken, még passzív, sarokban újságolvasás formában sem, így csak a lépcsőházi részletes folyamatot magyarázó kiírásból értesül a kaputelefon várható felújításáról.

(A közgyűlési határozat postai értesítésének kiküldésére nem emlékszik a lakó, vagy tényleg elmaradt ami nem helyes, vagy bontatlanul landolt a szemétben és merült a felejtés homályába.)

Lakó 1 mélyen fel van háborodva, hogy látszólag a semmiből lesz a kaputelefonos rendszer csere. Egy másik lakótól azt az információt kapja (Vajon ő ott volt és jól emlékszik?!), hogy a közgyűlésen sem került szóba a kaputelefon csere. Innentől ő szentül elhatározza magát, hogy csak utálni lehet az új rendszert, mert ez így nincs jól, mindegy milyen lesz. Innentől csak negatív bírálatban részesíti az eseményeket, de aktívan továbbra sem kíván foglalkozni a folyamattal.

Ha valóban nem került szóba a közgyűlésen a kaputelefon ügye és értesítés sem lett kiküldve a lakóknak az ott eldöntött kérdésekről, akkor az valóban helytelenítendő. Ebben az esetben célszerű lett volna a lépcsőházi kiírás és a tényleges csere közötti időben először felkeresni a közös képviselőt, és nem annyiban hagyni magában füstölögve a dolgot.

Lakó 2: "Minek kell erre pénzt költeni, inkább csináltatnák meg a ...."

Lakó 2 általában kitűz maga elé egy célt, amit szeretne látni, ahogy megvalósul a házban, és amíg az nem teljesül a többi eseménnyel elégedetlen és egyre csak a saját kívánságát szajkózza. Sajnos időnként bele kell tudni törődni, hogy a lakótársak túlnyomó része mást szeretne, így Lakó 2 kívánsága vagy eltolódik, vagy el is marad.

Minél nagyobb egy lakóközösség annál nehezebb dűlőre jutni a társasházi kérdésekben, mert mindenki szerint más a fontos és a legtöbb problémára több megoldás van, de sok tulajdonos csak egyet lát helyesnek. Valahogy pedig igazságot kell tenni, erre való a közgyűlés és a szavazás, ezért kell részt venni a közgyűléseken, aminek a jelentőségét nem győzzük mi magunk is hangsúlyozni.

Lakó 3: "Csak engem hagyjanak ki belőle, a többi nem érdekel"

Következő társasházi tulajdonosunk nem érzi magáénak a kaputelefon kérdését, nem is érdekli különösebben. Neki teljesen mindegy, amíg őt nem piszkálják vele. Pedig piszkálják, hiszen a szerelőnek be kell jutnia a lakásokba és a beltéri egységet is cserélnie kell és beállítania az újat.

Ehhez még hozzájön, hogy a beléptető chip korongokat előzetesen begyűjtik és áthangolják, hogy kompatibilis legyen az új rendszerrel, majd a szereléssel egyidőben visszaadják a lakóknak, hogy a továbbiakban is használhassák.

Lakó 3 gyűlöli, hogy neki kell a chipet személyesen eljuttatni a közös képviselőnek vagy postára kell adnia. Véleménye szerint nem kis feladat utolérni a közös képviselőt az irodájában, így ezt a lehetőséget hamar fel is adja a postai feladáshoz meg szűkösnek érzi a határidőt főleg az ő időrendjéhez igazítva. Később összefogva a többi lakóval nyomást gyakorolnak a közös képviselőre, hogy jöjjön el a lépcsőházba személyesen egy meghatározott időpontban és gyűjtse be a beléptető chipeket. Végül ebben a kérdésben győznek, és egy reggel valóban megjelenik a közös képviselő a földszinten gyűjtve a beléptetőket.

Ez persze a nyűgnek csak egy része, hiszem még a szerelőket is be kell engedni a lakásba. Ha nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy valaki a családból egyébként is otthon lenne, akkor bizony csúsztatást vagy szabit is ki kell vennie a munkahelyén emiatt. Mivel ha az adott napon nem engedi be a munkásokat a lakásába, akkor viszont saját költségén kell őket újra kihívni egy másik időpontban különben nem fog működni a kaputelefonja.

Lakó 4: "Ez az új rendszer borzalmasan hangos"

Az új rendszer végül minden akadály ellenére kiépítésre került. Az azonban csak használat közben derült ki, hogy az új kaputelefon hangos csörgéssel jelzi a lakásban, ha valaki a családból a beléptető chip vagy a számkombinációs módszer segítségével kinyitja a lépcsőház bejárati ajtaját, magyarul nem kulccsal érkezik haza.

Azon kívül, hogy Lakó 4 szerint ez a jelzés teljesen felesleges még zavaró is, mert ha a család egyik tagja hajnalban vagy késő éjjel ér haza, akkor felveri, a vele egy háztartásban élőket. Ha meg a kulcsot kell használni, akkor meg minek az új csili-vili modern kaputelefon hálózat?

+ Lujzi néni és Ottó bácsi

Ennek a kaputelefon rendszernek a cseréje még egy kis csavart is tartogat a végére. A történetben olyan lakók is előkerültek, akik akarták a kaputelefon javítását (nem feltétlenül a cseréjét) és ezzel több ízben és formában (korábbi közgyűléseken is) felkeresték a közös képviselőt. Náluk jelentkezett egy olyan hiba, hogy bárkihez csengettek be az emeletükön a beltéri kaputelefon az ő lakásukban is párhuzamosan csengett a készülék, de reagálni nem engedett a hívásra.

A közös képviselő először annyit mondott, hogyha a beltéri egységgel van gond, akkor hívjanak saját költségén szerelőt és csináltassák meg. Ez meg is történt egy évvel ezelőtt, még beltéri kaputelefon készüléket is cseréltek, ami több ezer forintba került, a hiba mégis visszatért. A szerelő persze dolgozott is, meg új készüléket is adott, ezért nem adja vissza a pénzt, mást azonban nem tud tenni a beltéri rendszerrel, így a hiba marad, a pénz elúszott.

Ezek a lakók csalódottan vették tudomásul, hogy végig nekik volt igazuk és rossz volt a korábbi rendszer és feleslegesen fizetették ki velük a saját készülékük vizsgálatát és cseréjét. Most ott állnak egy alig egy éves készülékkel a kezükben, amit az új rendszer kiépítésekor kötelezően lecseréltek.

Meg vagyunk győződve arról, hogy jobban is lehetett volna intézni és kommunikálni ezt az egész kaputelefon cserét. Most, hogy a társasház már túl van rajta sok teendő nem maradt, de remélhetőleg a lakók a jövőben aktívabban részt vesznek a közgyűléseken és ott hangot adnak majd a véleményüknek, és odafigyelnek az őket érintő társasházi ügyekre, és azok hivatalos menetének betartását is nyomon követik majd.