Te mit éreznél, ha a bejárati ajtó kukucskálóján az a látvány fogadna, hogy bizony rendőrök ácsorognak a küszöbödön? Milyen gondolatok szaladnának át az agyadon hirtelen? Az egyik olvasónk most mesél róla, mert vele bizony megtörtént!
Nem is hinnénk, hogy milyen furcsaságokkal és váratlan helyzetekkel találkozhat az, aki társasházban él. Most egy valóban szokatlan olvasói levél következik, amitől be kell vallanunk egy perce a mi szívverésünk is kihagyott egy ütemet.
"Szia Házmestermedve!
Egy ideje követem az oldalt és észrevettem, hogy szoktatok olvasói levelet is kitenni. Nem tudom, hogy az én történetem mennyire lehet érdekes, de az biztos, hogy én, amíg élek nem felejtem el.
Az eset néhány hónapja történt velem, de eddig nem tudtam megírni, meg nem is akartam esetlegesen kárt okozni az ügyben azzal, hogy beszélek róla. Éppen ezért nem szeretném, ha a nevem vagy bármilyen adat felkerülne az oldalra. (szerk.: természetesen az eredeti nevet, a lakcímet, pontos dátumot megváltoztatjuk, illetve nem közöljük)
Egy egész jó környéken, egy normális társasházban lakunk a párommal immáron több éve. Szerencsére a sokszor olvasott panelos rém sztorik itt nem jellemzők, nincs ordítozás, rongálás leszámítva néhány kisebb feliratot a földszinten, a lépcsőház egész karbantartott, az a néhány szórólap is hamar eltűnik a liftsarokból, hála a takarítónőnek. Néha zsörtölődnek az idősebbek a ház mögötti padon, de eddig azt hittük nagyon jó lépcsőházat sikerült kifognunk. Ezt csak azért írtam le, hogy ne egy késdobáló, rumlis környéket képzelj el a történet mögé, ahol normális lenne az ilyesmi.
Szóval épp otthon voltam egészségügyi okokból, a párom pedig már rég elment a munkába. 8:10-kor mégis hangos dörömbölést hallottam a lépcsőházból, helyesebben a mi bejárati ajtónk felől. Bevallom nagyon megijedtem, mert ilyen még soha nem fordult elő. Néhány másodpercig tétováztam is, hogy kinézzek-e a kukucskáló lyukon vagy ne, de újabb dörömbölés hallatszott. Ezúttal már egyértelmű volt, hogy valaki ököllel veri az ajtónkat. Felkaptam a telefonomat, hátha segítséget kell hívnom. Ekkor ért a meglepetés, ugyanis rendőrök által az ajtó előtt. A kitekintőn 2 vagy 3 rendőrt láttam, akik rám várakoztak, de a háttérben láttam, hogy még 1, de lehet, hogy két másik társuk épp arrébb, elmegy a folyosón.
Nem tudom leírni azt az érzést, ami a hatalmába kerített. Egyszerre nyugodtam meg egy kicsit, hogy hé ezek nem randalírozó huligánok, hanem rendőrök, de amint ez átszaladt a fejemen, a következő a pánik félelem volt. Vajon mit akarnak? Csináltam valamit? Semmi nem ugrott be, leszámítva a pár hete netről letöltött filmet, de hát csak nem az a baj. Talán a párommal történt valami? MI VAN? MI TÖRTÉNT? MI A GOND? Mert az tuti, hogy valami gáz van, különben nem jöttek volna. Nekik nem kellene azt harsogni, hogy "itt a rendőrség, kinyitni?!" vagy túl sok filmet nézek? Vagy ezek nem is igazi rendőrök? De annak tűnnek!
Nem lehetett mit tenni, ajtót kell nyitni, egyrészt mert rendőrök, másrészt mert tokostól fog kiszakadni az ajtó, ha még egyszer bekopognak. Ajtót nyitottam, de bevallom úgy reszkettem mint egy kocsonya, talán csak belül, nem tudom, de szerintem a kezem is remegett.
Kiderült, hogy szerencsére igazi rendőrök, így legalább a fejemben a kamu rendőröknek ajtónyitós horror fantáziámmal nem kellett szembesülnöm. Amint kinyitottam és köszöntek, már jöttek is a kérdések. Egy bizonyos személy érdekelte őket, közben visszahívták a korábban látott távozó társaikat, akik közben a többi folyosón lakóhoz is sorba bekopogtak. Előkerült egy fekete-fehér fénykép is, amit azonosítani kellett, és közben nagyon határozottan, de egymást követték a kérdések. A közvetlen ajtó szomszédom volt a képen!!!
Ki ez? Mit tudok róla? Tényleg itt lakik (rámutatva a kartávban lévő ajtójára)? Mikor jön-megy? Mikor láttam utoljára? Van családja? Kivel lakik itt? stb. stb. Igyekeztem a legjobb képességeim és tudásom szerint válaszolgatni, de továbbra sem múlt el a görcs a gyomromból. Hiszen én mellette lakom?! Miért keresi ENNYI rendőr? Mit csinált? Persze én csak válaszolgatok...A férfi rendőr csak kérdezett végig a szemembe nézve, de a mellette álló nő jegyzetelt minden szót.
Nem tudom mennyire voltam nagy segítség. Egy középkorú, átlagos megjelenésű pasi a szomszédom, aki köszön, ha találkoztunk, de ennyi, még a vezetéknevét is csak az ajtókiírásból tudom. Udvarias, velünk nem barátkozott soha, de lehetne sokkal rosszabb szomszédunk is. Normális férfi, soha nem volt vele az évek alatt gondunk, bár utáltuk, amikor hetekig felújított, de ki élvezné? Amikor beköltöztünk még néhány hónapig az idősebb szülei (is) laktak mellettünk, de most már inkább csak látogatják ünnepekkor. A srácot nagyon ritkán látjuk, talán két hetente, biztos elkerüljük egymást munkába menet-jövet. Időnként halljuk ahogy csukja-nyitja a saját bejárati ajtaját, de ez inkább a panellakások normális jelensége, mint érdekes információ.
A végén elkérték az okmányaimat, leírták az adatokat róla és elköszönve távoztak. Előtte még annyit kérdeztem gyorsan, hogy miért keresik? Persze nem mondhattak semmit. Érthető, de feltettem azt a kérdést még, ami végig a fejemben járt: mennyire kellene félnem, hogy ő a szomszédom? A rendőr láthatta, hogy félek, ezért csak annyit mondott, hogy van egy kis ügye, amit jó lenne mihamarabb elrendezni. Bár a valós információ tartalma ennek a mondatnak a nullával egyenlő, mégis inkább a sorozatban tilosban parkolás ugrott be, esetleg, hogy nem jelent meg amikor beidézték tanúnak egy utcai kizsebelés vagy koccanásos baleset szemtanújaként. Bár ennyi rendőr, nekem laikusként, soknak tűnik egy ilyen csip-csup ügyhöz, mégis mantráztam magamnak, hogy semmi vész. Talán nem egy baltás gyilkos az ürge, akinek a specialitása a társasházi szomszédok levadászása.
Mondhatnám, hogy itt vége is a történetnek, de nem így történt. Másnap szinte perc pontosan megint megjelentek a rendőrök az ajtónkban reggel. Megint őt keresték és mivel nem találták otthon, gondolták hozzánk is bekopognak. Ajtónyitás után mondtam, hogy tegnap már jártak itt, én mindent elmondtam, amit tudtam, és ahogy tegnap is mondtam, nagyon ritkán látom a pasit, szóval örülnék, ha nem rajtam kajtatnák.
Többet nem jöttek a rendőrök, legalábbis hozzánk, amikor itthon voltunk nem. Azóta sem derült ki, hogy mit csinált vagy nem csinált a srác, de mintha mi se történt volna, köszönünk egymásnak, ha nagy ritkán találkozunk és ennyi. Nem volt ajtó betörés, bilincsben elvonszolás, helyszínelés és egyéb mozivászonra illő jelenet. Továbbra is itt lakik mellettünk, de nekem időről-időre beugrik a fenti sztori és hálás vagyok, hogy van zár az ajtónkon, és hogy jó ideje nem láttam rendőrt.
Kriszti"
Hát valóban nem mondható mindennapinak a fenti történet az egyszer biztos. Szerencsére úgy tűnik nem volt túl komoly az ügy és megoldódhatott csendben. Ennek ellenére azt tanácsolom, hogy ti is legyetek körültekintőek, és éjjelre feltétlen zárjátok az ajtót!
Ha te is társasházban laksz és történt veled valami érdekes vagy meggyűlik a bajod valami társasházi problémával küldd el nekünk e-mailben!
(A képeket mi tettük bele az olvasói levélbe.)
Ha pedig társasházi témában bármilyen kérdésed van, nézd meg, kik vagyunk, mik vagyunk (ehhez kattints ide) és keress bátran! Épp leváltanátok a közös képviselőt vagy kíváncsi vagy, mi hogyan csinálnánk, ha a te házadat is mi kezelnénk? Nézd meg, szerintünk hogyan lehet jól csinálni! Kattints és ismerkedj meg Házmestermedvével, munka közben!