A környezeti szimbólumelemzés a térpszichológia rendszerén alapul, bővítve színterápiás és szimbólumterápiás elemekkel. A módszer azon a feltételezésen alapszik, hogy ember és környezete kölcsönhatásban állnak: olyan környezeti elemekkel vesszük körül magunkat, melyek tükrözik tudatos vagy tudattalan belső folyamatainkat. Az "ahogy kint, úgy bent" elve alapján csak olyan környezetben tudjuk tartósan jól érezni magunkat, mellyel lelki szinten összhangban vagyunk. 

Mi, társasházban lakók, nem büszkélkedhetünk a kertünkkel. Nincs nagy teraszunk, sőt, még annak is örülünk, ha egy kis erkélyünk akad, ahová egy szép nagy ajtón keresztül kiállhatunk, nézelődhetünk. Jobb esetben ez az erkély panorámás, ahonnan láthatjuk a Dunát, vagy a Budai várat, vagy a Margit szigetet vagy csak háztetőket. Rosszabb esetben egy tűzfalra néz, vagy egy másik erkélyre. Van azonban megoldás! 

Bár sok esetben nem a külcsín az elsődleges szempont a társasházi közösségek számára, azért az alapfunkciók (világítás, kapucsengő, statikailag biztonságos lépcső és társai) karbantartása után jó, ha marad pénz és energia kicsit a kinézetre is. Egyrészt azért, mert a közérzetünknek sem mindegy, milyen tér vesz minket körül nap, mint nap, másrészt pl. számító okokból kifolyólag: egy pofás házban jobb eséllyel és magasabb áron értékesíthetjük ingatlanunkat, ha épp arra kerül a sor.

A cápa filmzenéje jut eszedbe, ha meglátsz egy macskát? Gázmaszkban olvasod csak az antikvár könyveket? A porszívó és a penészölő a két legjobb barátod? Kár! Mert ezek szerintrettegésben élsz!

Elég ijesztő belegondolni, hogy ha például valaki komolyan rosszul lesz ma Budapest egyik metróaluljárójában vagy csak az utcán, akkor esetleg nem érkezik segítség, mert részeg turistának vagy hajléktalannak nézik. De nem is kell ilyen messzire menni, elég, ha egy zöldfülű kismama próbál meg babakocsival felszállnia a villamosra... Az élet mindennapi nehézségeit igenis tudjuk csökkenteni, és igenis egy bizonyos mértékig a feladatunk mások terheit is könnyíteni!

Új ingatlant béreltél/vásároltál volna ami egészen tetszett is, mindaddig, amíg nem vetettél egy pillantást a penészfoltos, koszos fürdőre… Veled is megtörtént már? Hozzáértők szerint érdemes energiát fektetni a fürdőszoba-felújításba, mert már egy kisebb beruházás is nagyban növeli az ingatlan értékét.

Hogy megtudjuk, milyen is volt a szomszédolás régen, nem is kell olyan messzire menni. Elég, ha vidéken felnőtt nagyszüleinket faggatjuk, akik amellett, hogy jobbnál jobb sztorikkal látnak el, még hálásak is lesznek a törődésért. Az én nagymamám például egy dél-Dunántúli, aprócska faluból származik, ahol elmondása szerint nem is lett volna élet szomszédok nélkül. Elsődleges közeg persze az akkor még igencsak népes – 5-10 fős gyermeket számláló – család volt, de a másodlagos színtér, és tágabb értelembe vett család, maguk a szomszédok voltak. A tér és az idő kötötte össze az embereket, akik természetesnek vették, sőt igényelték egymás társaságát.

Ildi (megváltoztattam a nevét) azzal kereste meg medvét, hogy nem elég, hogy az Isten megáldotta egy Magdianyus szomszéddal, de az ötletekből is kifogyott, hogy mit tehetne ellene. Nem irigyeljük, az egyszer biztos.

Egy költözés mindig megviseli az embert, a vele járó szuper pozitív dolgok mellett is. Sok mindenre fel lehet készülni, de vannak, amik váratlanul érnek minket. Két olyan letesztelt tippet árulok el, amiért hálás lettem volna, ha valaki előre felvilágosít, hogy ne nekem kelljen kitaposnom az utat. Ja, és mindkettővel időt, energiát és pénzt spórolhatsz meg! ;)

A „nincs sz@r idő, csak sz@r ember” analógiára reagálva  - ősi bölcsesség, tessék szépen elgondolkodni rajta! - szeretnénk bebizonyítani, nincs túl kicsi és berendezhetetlen lakás. Csak lusta és ötlettelen lakó. Ezúttal a térelválasztás rejtelmeivel foglalkozunk. Amúgy tenyeres-talpas-medvésen…