Mi emberek hajlamosak vagyunk a negatív dolgokra fókuszálni és kevésbé észrevenni a jó és szép történeteket magunk körül. Most egy olyan tapasztalat következik, ami talán sokaknak visszaadhatja a reményt.

Egyik kedves medveolvasónk mesélte el nekünk az alábbi történetet, de arra kért minket, hogy ne jelenítsük meg, hogy hol található ez a példaértékű lépcsőház. Talán így még jobb is, hiszen szeretnének azt hinni, hogy többen is saját lépcsőházukra vagy a szomszédban lévő lakóközösségre ismernek majd belőle és a nem egyedi esetről van szó.

Olvasónk albérlet vadászaton volt éppen, amikor egy 10 emeletes társasházba vezette az útja, hogy megtekintse a soron következő potenciális lakhelyet. Az első benyomása nem volt kifejezetten jó, hiszen egy régi kaputelefon agyoncetlizett hívógombjai átbogarászása után egy ezeréves, felújítással kevésbé büszkélkedő, kicsit lestrapált lépcsőházba lépett. A lift egy falatnyi volt csupán, 3 embernek csak szűkösen használható, de legalább járt. Bár a lépcsőház nem egy késdobáló környéken található, de azért elittnek sem lehet nevezni a beszámoló alapján.

A lakást rendben meg is nézte olvasónk és távozóban észrevette, hogy a földszinten a lépcső alatti/melletti térben ott parkol egy elektromos kerekesszék, az ülés hátára terített fényvisszamerő mellénnyel. Akkor nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de úton hazafelé többször is eszébe jutott.

Később beköltözött a fenti leírásból megismert lépcsőházba (ezek szerint a lakás okés volt) és egy-egy mondat erejéig szóba állt a lakókkal. Megtudta, hogy egy középkorú hölgy használja az elektromos kerekesszéket. A hölgy bár rövid távon és a lakáson belül elboldogul nélküle, de a hosszabb távokra és a boltba bevásárolni már szüksége van rá.

Sajnos sem a lift mérete sem a lakás adottságai nem teszik lehetővé, hogy fent tárolja a kerekesszéket otthonában. A lakók részéről soha nem érkezett számonkérés vagy panasz azzal kapcsolatban, hogy mit keres ott a kerekesszék és nem is szólították fel a hölgyet, hogy oldja meg máshogy, mert ez az ő gondja.

A lakók azt is mondták és később a jármű gazdája is megerősítette, hogy soha nem bántották az elektromos kerekesszékét sőt a rajta lógó fényvisszaverő mellényt sem kellett még pótolni eltűnés miatt. Már évek óta tárolja a lépcső melletti zugban, de még egyszer sem piszkálták meg vagy okoztak benne kárt. Minden alkalommal amikor lejön hiánytalanul és sértetlenül találja a szokott helyén.

Mondatnának egy vállrándítás kíséretében, hogy ebben a történetben aztán nincs semmi különös és szép is lenne, ha ez így lenne. Azonban a gyakorlat inkább arrafelé mutat, hogy még a bicikliket is két zárral kell lekötni a saját tárolókon belül, ha szeretnének, hogy az eleje és a hátulja is ott várjon minket a következő alkalomig. Kitérhetünk arra is, hogy az erős záras lekötés mellett a kilométer számlálót és a lámpákat is célszerű minden megállásnál levenni, ha szeretnének biztonságban tudni, de ez már igazán nem a cikk témája és a pozitív gondolatok gyűjtéséről volt szó.

Maradjunk is ennél és állapítsuk meg, hogy kellemes olyan történetet olvasni, ami reménnyel tölti el az embereket és egy csipet jóérzéssel ajándékoz meg bennünket a rideg hétköznapok között.