Tesztelés, haza érkezés, matrica, megbélyegzés. 4 szó, ami összekapcsolódik és napjainkban a koronavírus idején figyelmet követel magának.

...és kikerült a lépcsőház bejáratára az a bizonyos hatósági matrica, amire covid idején mindenki felkapja a fejét. "Ebben az épületben járványügyi megfigyelés alatt álló személy lakik." Döbbenet, forrongó felszín és értetlenség jár a nyomában. Most abból kapunk egy rövid ízelítőt, hogy milyen érzés megélni egy ilyen helyzetet belülről.

Egyik olvasónk mesél nekünk arról, hogy "miatta" került ki egy ilyen figyelemfelhívó covid matrica a lépcsőház bejáratára. A személyazonossága védelmében a sem a valódi nevét, sem az azonosítást megkönnyítő részleteket nem közöljük.

"A mostani covid időszakban külföldön voltam egy ideig, majd kénytelen voltam nem túl régen hazajönni. Eredetileg sem nyaralni voltam kint, hanem dolgozni. Természetesen a határ átlépéshez tartozó folyamatokon átestem, aminek kapcsán lett negatív covid tesztem. Ennek ellenére kikerült a sárga figyelmeztető matrica a társasház bejáratára, ahol lakom és elindult egy lavina. Évek óta ismernek ebben a lépcsőházban, amikor itthon vagyok jövök-megyek, teszem a dolgom, köszönök, ha találkozom valakivel a házban, de nem építettem ki szoros kapcsolatot senkivel. Ennek ellenére meglepett az itt élő emberek reakciója.

Kezdetben hallottam, ahogy ment a sutyorgás az bejárati ajtóm környékén. Gondolom arról ment a tippelgetés az ajtóm másik oldalán, hogy mi lehet velem, egészséges vagyok-e stb. Nem esett jól, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez várható volt. Már néhány napja otthon voltam, amikor kaptam egy kézzel írt üzenetet, hogy miattam nem látogatja meg a sorok íróját a családja, félnek eljönni a házba és a gyerekeket sem engedik a közelébe. Úgy éreztem, mint akit elítélnek, de miért? A betegséget senki nem pénzért veszi, nem akarja, egyébként nekem a tesztem is negatív lett és jól is éreztem magam.

Letelt az idő, hivatalosan már nem állok megfigyelés alatt, nincs velem probléma. Mégis a házban lakók furán méregetnek, kerülnek és a szemükben látom a félelmet és a haragot. Meddig lesz ez így? Kiközösített maradok egy életre? Ki és mi dönti el, hogy mikortól oldoznak fel egy olyan bűn alól, amit el sem követtem?! Egyébként is nem a bubopestist hurcoltam be a lépcsőházba, hanem legjobb információim szerint egészségesen haza mertem jönni. Fojtogató a légkör. Boldogulni igyekszem mint mindenki más, elég a bajom nélkülük is, nekik nincs elég saját problémájuk?  

Remélem mások nem ezt tapasztalják.

Üdv: Orsi"

Kedves Orsi!

Nem tettél semmi rosszat. Köszönjük, hogy megírtad nekünk ezt a levelet és hogy megoszthattuk az olvasókkal is.

Mindig is a kommunikáció hívei voltunk, most is ezt tudjuk javasolni. Hasonló esetben valószínűleg lenyugtatná a házban a kedélyeket, ha az otthoni karanténban maradó lakó kiírná a bejárati ajtajára röviden, tömören, hogy miért került ki a járvány helyzet miatti figyelemfelhívó matrica a lépcsőházra (pl. jelen esetben külföldről érkezett haza Orsi) és az is fontos információ lehet, hogy a teszt negatív lett. A találgatások megszűnnétek, a rendelkezésre álló információk, maga a tudás ténye, elfogadóbbá tenné a lakókat. Ha látják, hogy betartod az előírásokat, nem hagyod el a házi karantént, ha egyszer arra köteleztek, akkor nincs ok az aggodalomra.

Sajnos több nappal/héttel a karantén feloldása utáni rosszalló pillantásokat nem igazán lehet orvosolni. Azt tanácsolnám, hogy ilyen helyzetben is kitartóan mosolyogj (igen látszik a maszk viselése közben is) és legyél kedves a szomszédaiddal előbb-utóbb rá fognak döbbenni, hogy a hiba az ő viselkedésükben van, nem a tiédben. A távolságtartás pl. a lift használatánál vagy a postaládák előtt bárkivel szemben egyébként most elfogadható, mi több a védekezés része (talán csak te lettél érzékenyebb ilyen szempontból). De még ha veled szemben nagyobb távolságot is tartanának a szomszédaid, nem szomorkodj,  a pandémiás helyzet végén minden magától rendeződni fog, nem fog örökké tartani ez az állapot.

Nem lehet könnyű Orsinak, megértjük az érzéseit. Most mindenki egy kicsit feszültebb és sokan rendkívül óvatosak, hogy megvédjék a szeretteiket.

Legyetek ti is körültekintőek,de közben ne veszítsétek el az empátiátokat és forduljatok úgy a szomszédotok felé, ahogy ti is szeretnétek, hogy veletek bánjanak!

Borítókép: Metropol/Markovics Gábor